A világ legkisebb, de legtöményebb hercegsége

1. rész

Sosem hallottál még a Sealand Hercegségről? Akkor a történelem legviccesebb miniállamáról maradtál le. De csak eddig! Mert alább elolvashatsz mindent, amit erről a furcsa betonplaccról tudni érdemes. Lesz itt minden! Kalózok elkergetése, honvédő háború, puccs, Molotov-koktél, hülye angolok és angol hülyék, webshopban megvásárolható nemesi címek.

ezaz.jpg

Amikor Európa országait kell felsorolni, az egyszerű halandónak ritkán kerül fel a listájára a Sealand Hercegség. Talán még olyanok sem említik, akik egyébként számos miniállamot ismernek, San Marinótól a Feröer-szigetekig. Ez nem is csoda, hiszen Sealand egy önerőből kikiáltott, de nemzetközileg nem elismert államszerű egység.

Ez a különös hercegség nagyjából kosárlabdapályányi méretű, és egy második világháborúban épült erődítményen található az Északi-tengeren, az Egyesült Királyság partjaitól néhány kilométerre.

Aki azt hinné, hogy egy ilyen aprócska és ráadásul nem is túl régóta létező entitásnak nem lehet jelentős a történelme, az nagyobbat nem is tévedhetne. Sealand históriája a betonplaccnál sokkal nagyobb méretű és komolyabb államokéval is felveszi a versenyt.

Alapozás

Maga az erődítmény a második világháború idején épült, sok más hasonló létesítménnyel együtt. Funkciója elsősorban légvédelmi volt, de az ellenséges légierő figyelésén, esetleges visszaverésén kívül az elsüllyesztett hajók személyzetének megmentésében is volt szerepe.

A háború után az összes ilyen létesítményt elbontották, kivéve egyet, a HM Fort Roughs tornyot, amely még ma is rozsdás romként árválkodik a tengerben. Két nagy vasbeton lábra támaszkodik, a hengeres testek belsejében több szobát, kamrát és egyéb helyiséget alakítottak ki. Ide kvártélyozta be magát 1966-ban a Bates família.

Eredetmonda

A családfő, Paddy Roy Bates egyébiránt a brit hadsereg veterán őrnagya volt, aki nem túl bonyolult ambícióval érkezett: kalózrádiót szeretett volna üzemeltetni. A vállalkozás hiánypótlónak indult, hiszen a '60-as években az Egyesült Királyságban a BBC, mint egyetlen hivatalos rádióadó csupán naponta egyórányi könnyűzenét játszott.

Az ötlet már csak azért is tűnt kivitelezhetőnek, mert a Roughs Tower 7 tengeri mérföldre terült el az angol partoktól, azaz már nemzetközi vizeken létesült annak idején. Az innen történő rádiózásnak tehát jogi akadálya nem merült fel. Csakhogy ekkor kezdetét vette a bonyodalmak egész láncolata...

A honfoglalás és a nagy honvédő háború

A Bates családnak először is el kellett kergetnie a létesítményről az ott tanyázó kalózokat. Ez talán meredeknek is hangozhatna elsőre, de a későbbi események tudatában beláthatjuk, hogy egy világháborús veteránnak ez gyakorlatilag csak egy könnyed ujjgyakorlat volt. Az Egyesült Királyság 1968-ban például egy kisebb hadihajóval próbálta visszafoglalni a tornyot, de a Bates család különböző fegyverek és Molotov-koktélok bevetésével ezt a kísérletet sikerrel elhárította.

Természetesen a brit állam nem nyelte le a békát, az incidens után az őrnagyot és a fiát, Michael Bates-t is bíróság elé citálták, csakhogy a dolog visszafelé sült el. A brit törvényszék ugyanis kimondta, hogy mivel a torony nemzetközi vizeken helyezkedik el, ezért kívül esik a brit kormány joghatóságán. (Innen ered a mikroállam de facto függetlensége.)

A bíróság döntését Paddy Roy Bates, aki immár Seeland főhercegének neveztette magát, nagy megelégedéssel vette tudomásul. Érdekes adalék még, hogy az eljáró bíró már a tárgyalás elején megjegyezte, hogy őt ez az egész ügy a Sir Francis Drake altengernagy és hírhedt kalózkapitány fémjelezte korszakra emlékezteti.

Történelem, földrajz és népszámlálás

A sztori ezen pontján talán már elbizonytalanodhat egy kisdiák, hogy ha eleinte irigykedett is a Sealand Hercegség nebulóira, amiért nem túl nehéz feladat a saját történelmük bebiflázása, talán mégsem lenne olyan jó cserélni velük.

Ugyanez a helyzet a földrajz terén is. A tudomány mai fejlettségi szintjén meglehetősen érthetetlen, hogy miért nem sikerül egzakt módon meghatározni a Sealand Hercegség területének nagyságát. A Wikipedia 550 négyzetmétert közöl, más források viszont 0,004 km²-ben határozzák meg ezt az adatot.

Ennél is furcsább, hogy a 2002-es népszámlálás 27 főben jelöli meg Sealand népességét, de rögtön hozzá is teszi: plusz/mínusz 4 fő. Ki érti ezt? Ennyi embert még egy óvodai csoportban sem nehéz összeszámolni, felfoghatatlan, hogy a mikroállamban ez nem sikerült. Talán akkora volt a népvándorlás mértéke a tornyon, hogy ki kellett kötni egy négy fős hibahatárt? Vagy a népszámlálást megelőző estén nagy buli volt a fedélzeten, és amikor másnap megjelent a kérdezőbiztos, akkor páran nem voltak olyan állapotban, hogy előmásszanak a betonlábazat egy-egy szobájából? Rejtély.

Kárpótolhatja viszont képzeletbeli kisdiákunkat, hogy Sealand földrajzának további adatai igen könnyen megjegyezhetők. Folyók száma: nulla. Tavak száma: nulla. És egyáltalán, hegyek-völgyek, bányák, mezőgazdasági üzemek, gabonasilók, terményvezetékek, benzinkutak, salakmotorpályák száma: nulla.

Az éghajlattal kapcsolatban sem lehet megjegyezhetetlenül széles a spektrum, elvégre kizárt dolog, hogy a betonplacc északi végében teljesen más viszonyok uralkodjanak, mint az onnan hatvan méternyire fekvő déli végeken. A tengerszint feletti magasság pedig akár pecázás közben is megállapítható, hiszen csak meg kell mérni a damilnak azt a hosszát, amelyik nem lett vizes.

A Nagy Puccs

Nemcsak azért fontos eme történelmi fordulattal külön foglalkoznunk, mert eszméletlenül vicces, hanem mert talán közelebb is visz a sealandi néplélek megértéséhez.

Még a '70-es években történt, hogy a főherceg a bizalmába fogadott egy nyugat-német úriembert, bizonyos Alexander Gottfried Achenbach nevezetű kiváló férfiút. Achenbach olyan kifogástalan előmenetelt tanúsított, hogy hamarosan rábízták a sealandi alkotmány megírását is. Sőt! A felséges főherceg miniszterré nevezte ki, valamint megtette a tanácsadói kabinetjének elnökévé is.

Szó se róla, ez az Achenbach igen csúnyán visszaélt az uralkodói bizalommal, és őexcellenciája Paddy Roy Bates csak későn fedezte fel, hogy kígyót melengetett a saját kebelén.

1978 augusztusát írtuk, amikor Achenbach elérkezettnek látta az időt, hogy átvegye a hatalmat a hercegségben. Az uralkodót egy mondvacsinált ürüggyel rábírta, hogy Ausztriába utazzon, ő pedig eközben holland és német állampolgárságú emberei segítségével átvette a hatalmat a betonplaccon.

Kíméletlen ember volt ez az Achenbach, én mondom, nagyon kíméletlen kurafi! Ezt abból lehet a legbiztosabban tudni, hogy a törvényes uralkodó fiát, Michaelt egyszerűen partra vetették Hollandiában, pénz és útlevél nélkül.

Éktelen haragra gerjedt a hír hallatán a törvényes uralkodó Bécsben. No de Paddy Roy Bates nem azért volt a brit hadsereg veterán őrnagya, hogy ne tudja, vajon ilyen sorsfordító időkben mi a teendő. Azonnal zsoldosokat bérelt, és amikor a társaságukban visszatért a két algás betonhengeren álló kosárlabdapályára, akkor úgy leverték a lázadást, hogy olyat még az Északi-tengeren senki nem látott!

Azt tetszenek hinni, hogy ez afféle jelentéktelen esemény volt? Hát akkor hadd meséljem el, hogy a győztes ütközet után mind a holland, mind a német kormány rögtön az angolokhoz fordult, közbenjárásukat kérve a hadifoglyok kiszabadítása ügyében!

Azonban nem jártak sikerrel, mert a brit kormány közölte, miszerint a Fort Roughs torony nem tartozik a fennhatóságuk alá, tessék talán közvetlenül az uralkodóval, a feneséges henceggel fölvenni a kapcsolatot.

A béketárgyalások végül eredményre vezettek, a hadifoglyok kiszabadultak, de az is tény, hogy Herr Achenbachnak azóta sem őrzi emléktábla a nevét a betonszigeten, főleg miután kiderült, hogy kaszinót szeretett volna üzembe helyezni a fedélzeten, azért csinálta ezt az egész haccacárét.

A Sealand Hercegség megkapó történetének ismertetése sajnos meghaladja az egy ember által, egy négyzetméteren, egyszerre, egyfolytában befogadható mennyiséget, ezért most tartunk egy kis szünetet, és a folytatásban hasonlóan fotelbe döngölő tényekkel térünk vissza. Köszönjük a figyelmet!

(folytatás itt)

Felhasznált források:
Wikipedia
zefirka.net
sealandgov.org